1980-ban az újvidéki Növénynemesítő Intézetben indult növénynemesítő- és kutató tevékenysége. Az intézet bácspetrőci kutatótelepét 1990-től vezette. Kutatási és növénynemesítői munkája az alternatív növényekre irányult, melynek eredményességét számos seprő- és takarmánycirok-fajta, tök, dohány tanúsítja. Európai és észak-amerikai országokban tudományos és szakmai továbbképzéseken vett részt. Magyarországgal, Szlovéniával, Franciaországgal, Belgiummal, Szlovákiával és Olaszországgal köttetett szakmai együttműködések aktív résztvevője volt. A Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Kertészmérnöki Szak, zentai Határon Túli Levelező Tagozat konzulens tanári munkáját vállalta a tagozat elindulásától fogva. A Genetika és növénynemesítés és Növénybiotechnológia tantárgyak oktatása mellett kiemelkedő szerepet játszott a tagozat önállóságának, elismertségének kialakításában. Meghatározó segétség volt az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karával történő együttműködés kialakításában, a diplomahonosítási nehézségek leküzdésében. A legnehezebb időkben is kiállt a zentai tagozat mellett, a gyülekezési tilalom idején is vállalata a plébánián vagy a piactéren a hallgatókkal való konzultálást, és akkor is a tagozat működéséért küzdött, amikor megszüntették a Kertészeti képzés mögött álló első civil szervezetet. Sok évig Ő készítette fel a diákokat a diplomadolgozataik elkészítésére és színvonalas bemutatására. Az általa vezetett Növénynemesítői Íntézetben mindig biztosított intézményi hátteret diákok diplomadolgozatához, szakmai gyakorlatokhoz és a pályázati munkákhoz. 2008-tól rendes egyetemi tanári titulust kapott, majd 2009-ben a budapesti Corvinus Egyetem dísztoktorrá avatásával köszönte meg Dr. Berényi Jánosnak a sokévi áldásos és önzetlen munkát, amelyet a zentai Határon Túli Levelező Tagozatért tett. Egyéb díjai és kitüntetései mellett erre volt a legbüszkébb, holott a Magyar Tudományos Akadémi Arany János-díjjal is kitüntette.

Külön ki kell emelni értelmiségteremtő és építő munkásságát is, amelyet nem csak a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács elnökeként betöltött tevékenységével, de a zentai tagozaton és más vajdasági felsőoktatási intézményekben elvégzett bizottsági, szaklektori, mentori, valamint előadói tevékenységével is biztosított, továbbá több PhD, valamint ösztöndíjajánlást írt és ezeket az ajánlásokat a legfelsőbb szakmai körökben is elfogadták és becsülték. Küzdött a fiatal magyar értelmiség megteremtéséért, hogy ismert, elismert és színvonalas munkájukkal bekapcsolódhassanak a vajdasági magyar tudományos életbe. Munkája több szempontból is nélkülözhetetlen számunkra, mert nem csak egy olyan szakterület képviselőjét veszítettük el, aki magyar nyelven tudta előadni az ágazat legkurrensebb tudományos irányzatának eredményeit, hanem egy olyan embert, aki minden körülmény ellenére folyamatosan számolt be az élhetetlennek kikiáltott szülőföldünkön és intézményi környezetünkben a tudományos újdonságokról, a világszerte elfogadott saját kutatásairól és innovációiról.

Kutató-oktató munkája során bejárta a nagyvilágot, azonban szíve csücske mindig szülőfaluja, Torda maradt, ahol 2015. május 5-én helyezték örök nyugalomra.

Az agráriumban tett kiemelkedő, pótolhatatlan és önzetlen oktatási és tudományos életútja és munkássága előtti tisztelet jeléül vette fel a zentai Agrárinnovációs Iroda Dr. Berényi János nevét.