A motiváció fontossága
A motiváció fontossága
Dr. Deming ismert mérnök, statisztikus, egyetemi oktató, aki szellemi támogatásával segítette Japán iparának a helyreállítását a második világháború után feltette az egyik leggyakrabban elhangzott kérdést a mai vállalkozásokban: hogyan motiváljam a munkatársaimat?
“Ha a vezetők felhagynának a dolgozók demotiválásával, nem kellene azon aggódniuk, hogyan motiválják őket.”
Állította a különböző vezetői tréningeken szerzett tapasztalatai alapján.
A menedzsment elemzése során már megállapíthattuk, hogy motiválnunk kell a munkatársainkat, akik egyén vagy csoportonként dolgoznak, hogy sikeresen működjenek és előrehaladást valósítsanak meg.
PONTOSAN MIT JELENT A MOTIVÁCIÓ?
Ez alatt lényegében egy folyamatnak az elérését értjük, mellyel az emberek, a végrehajtók, a beosztottak hajlandóvá válnak a célt megvalósító viselkedésre. Tehát a megfelelő erőfeszítéseket végrehajtják úgy, hogy ezzel egyidejűleg az egyéni szükségleteiket is kielégítik. Ez a definíció szerint tudatosan beavatkozunk a szervezet céljainak elérése érdekében. Viszont a motivációt egy szélesebbkörű szempontból is megközelíthetjük. Sigmund Freud megállapította, hogy sokszor az emberek nincsenek tudatában azzal, hogy mit szeretnének. Ebből kifolyólag a viselkedésüket többször a tudat alatti motiváció befolyásolja. Ezért megállapíthatjuk azt, hogy a motiváció a jéghegy struktúrájához hasonló és csak egy kis része látható, mely egyértelmű a motivációra törekvő egyén számára. Ezért fontos az önismeret. Folyton döntéseket hozunk arról, hogy az adott pillanatban mi az amivel foglalkoznunk vagy teszünk, hogyan cselekszünk. A napjainkat a különböző cselekedetek sorozata határozza meg. Akár egy vagy több dolgot is tudunk egyidőben végezni. Bármelyik pillanatban dönthetünk, hogy az egyik cselekedetet megszakítjuk és egy másikba kezdünk bele. Ebből kifolyólag feltehetjük a kérdést:- Miért változtatjuk a cselekedeteinket?
- Miért fogunk bele az egyik cselekedetbe és nem a másikba?
- Hogyan tudjuk előre feltételezni, megérteni, hogy valaki milyen tevékenységbe kezd bele és miért?
- Maslow szükséglethierarchiája: Motiválni próbálhatunk, szükségletkielégítési szándékkal. Ha az egyik sikerült, jöhet a másik. Először a biológiai – fiziológiai szükséglet, mint a legalapvetőbb, majd a biztonság szükséglete, a közösség iránti igény, a megbecsülés szükséglete, és az önmegvalósítás igénye következik. Ismernünk kell az egyén szükségletkielégítés módját és fokát ahhoz, hogy motiválni tudjuk.
- Herzberg elmélete: Ő különbséget tesz a megelégedettség és a motiváció között. Ilyen például a higiénia, nem ad különösebb elégedettséget, de ha hiányzik, akkor az elégedetlenség már jelen van.
- Victor Vroom folyamatelméletei: A motiváltságot közvetlen módon szemléli. Tehát azt mondhatjuk, hogy a motiváltság a jutalomtól függ.
- Pozitív megerősítés: azonnal érezteti a kívánt, sikeres viselkedést. Például: dicséret, hátba veregetés, elismerés.
- Negatív megerősítés: azonnal érezteti a nem kívánt viselkedést. Például: késés esetén. 3. Kioltás: nem pártoljuk, illetve nem erősítjük meg azt a fajta viselkedést, amely nem kívánatos. Például: bosszantó szokások.
- Büntetés: a nem megfelelő viselkedés, hozzáállás elleni cselekvés. Például: beszélgetés az órán.
- Hogyan keletkezik a probléma? Amikor felfedezzük, hogy a vágyott állapot eltér a jelenlegitől. Például azt szeretnénk elérni, hogy a munkatársaink figyeljenek ránk, de nem teszik azt. Vagy szükségünk van egy gépezetre a vállalatban, de nincs hozzá elég tőkénk (pénzünk). A fennálló állapot tehát a tényállapotból és az észlelt állapotból tevődik össze.
- Hogyan oldjuk meg? Fontos, hogy a kívánatos állapotot összhangba hozzuk az észlelt állapottal, hiszen a jelenlegi állapotból valahogyan el kellene jutni a kívánt állapotba.
- Felismerjük, azonosítjuk a problémát
- Elemezzük
- Feltárjuk az alternatívákat
- Kiválasztjuk az alternatívát
- Megvalósítjuk a kiválasztott alternatívát
- Visszacsatoljuk
- Aktív figyelőket (hallgatás): ezáltal másokat beszédre késztetünk, ösztönözhetünk a problémák megoldására, átgondolására.
- Jó hallgatókat: a beszélőt megnyugtatja és nyitott a kérdések felvetésére, türelmes, nem szakítja félbe a beszélőt.
- Rossz hallgatókat: kritikus, indulatos, megváltoztatja a tárgyat, közbevág, túl beszédes, átveszi a beszélgetés irányítását.
- szakasz: felmerül egy probléma, ilyenkor mindenki érdekében kell hogy álljon az, hogy ezt megoldjuk, tehát hajlandóak kell legyünk a beszélgetésre. Erre érdemes felkészülni.
- Tisztáznunk kell a célunkat (a cél = a kívánt ideális eredménnyel, a számunkra elfogadható alternatívákkal).
- A felvett tárgyalási, szemszögünk (pozíciónk) erősítése. Például: Érvelés készítése és átlátható formába osztása, fontos, hogy megpróbáljuk logikusan, ha szükséges, kimutatásokkal elmagyarázni a felvett pozíciónk okát.
- A tárgyaló ellenfelünk helyzetének a megértése (próbáljuk meg a pozícióját feltárni, az ő szemszögéből is szemlélni a dolgok erősségeit, gyengeségeit).
- szakasz: közös együttműködés, ilyenkor próbáljuk meg a céljainkat ismertetni, mi az, amit szeretnénk elérni, megvalósítani a megbeszéléssel, ismertertessük a céljainkat, a nézőpontunkat. Meghallgatjuk a másik felet és tisztázzuk a továbbra is lehetséges félreértéseket, homályos pontokat, legyünk nyitottak az alternatívákra. Ezt követi az alkudozás: feltérképezzük a kapott feltételeket és újabb lehetőségeket ajánlunk fel. De ügyeljünk arra, hogy ne fedjük fel az összes kívánt üzleti eredményt.
- szakasz a megegyezés: érdemes összefoglalni az elért eredményeket, ezeket írásban rögzítjük.